Kicsit hosszú az idei tél. Pár hete, amikor átsuhant az agyamon, hogy írni kéne valamit a blogra, még sajnálkoztam, hogy mit kezdek a sok havas-jeges-teles képpel, ha közben a nyakunkra tavaszodik, de aztán a jó öreg természet megoldotta a dilemmámat.
Persze, jobban belegondolva, inkább kihagytam volna ezt a témát itt, a blogon, mint hogy mínusz tízben meg hóesésben biciklizzek munkába (Áfonya ugyanis úgy döntött, hogy akkor inkább fagyasztja magát és egészségügyi szabadságot vesz ki /=egy hete nem indul/), de hát nem volt választási lehetőségem. Ezért aztán, remélhetőleg most már tényleg csak télbúcsúztatóul, következzen néhány jó pillanat az idei hideg szezonból.
Az egész akkor kezdődött, amikor megjöttek az első mínuszok, és én megéreztem, hogy lassan itt lesz az ideje egy kis síelésnek...
Persze, rögtön elkezdtem rágni Imi fülét, hogy el kéne menni valahova, ahol van hó, meg hegy, meg még felvonó is, de a végén úgy alakult, hogy csak Eplényig jutottunk.
Mondjuk, így utólag belegondolva, talán jobb is, hogy nem feccöltünk nagyobb összeget az idei síelésbe, mert minden igyekezetünk ellenére sem találtunk olyan síbakancsot, ami méretes lett volna Imi vádlijára, így aztán, szegény, már az első felvonózás alatt úgy döntött, hogy amint leér a hegyről, leveti a spanyolcsizmát (pedig vagy egy negyed órát kínlódtam, mire összekapcsoltunk a lábán).
A síelésről imígyen letéve, a következő havas kalandunk a szánkózás volt. Aliz hazajött egy hétre január végén (évek óta most először látott rendes havat), úgyhogy hármasban vonultunk ki a temetődombra egy kis csúszkálásra. Falu vége lévén, még őzeket is láttunk, amik sietve adták át nekünk a terepet.
"Akkor már csak fel kell szaladni, és jó lesz!"
Csúszáshoz készülődve
Az igazi téltemető (legalábbis ami a hátteret illeti)
"Akkor most jól berántalak, aztán majd lent összeszedünk..."
Hűlt helyem
"De jó dolguk is van egyeseknek!"
...meg ketteseknekAztán, mivel az idei télen többször is esett a hó, volt, hogy csak simán sétáltunk egyet,
Havas-napos kertrészlet
...és kilátás a kert végéből a régi malomramiközben megtaláltuk a Csipkejózsika várához vezető ösvényt,
meg építettem hóembert is, roppant méreteset,
Csak a miheztartás végett: a kalapja egy rózsalevélmeg csináltam hóangyalt. :)
Azért, persze, néha izgalmas volt anyutól hazajutni, mivel a "kevésbé lényeges" utakat nem túl gyakran takarították/takarítják. (Pár éve azért szilvesztereztem édes kettesben az anyukámmal, mert az egyik országos rádió szerint épp az ország egyetlen elzárt településén csücsültem...)
Ezalatt valahol aszfalt van - igaz, így sokkal jobb minőségűnek tűnik, mint szárazon :)Mivel a hó mellett idén fagy is volt rendesen, úgy alakult, hogy gyakorlatilag az összes lehetséges téli sportot végigpróbáltuk a szezonban. Megtudtam például, hogy a lakásunktól alig két kilométerre levő horgásztavat nagy hidegben koripályaként üzemeltetik, így igazán nem kellett nagyon megerőltetnünk magunkat, hogy még egy kis csúszkálás is beleférjen az idei télbe.
Imi hasít a jégen
"Jövööööök!"...Aminek, azért, ugye, csak vége lett (lesz) egyszer, és a beköszöntő márciussal a szülinapom is elérkezett. Nos, ha tavaly még korrigálnom is kellett a híres sorokat, idén már semmi szükség nem volt rá, hogy belerondítsak egy József Attilába, mert, bizony, ez a nap is utolért...
Málnás túrótorta, ahogy szeretem (azért a kettes roggyant meg először...) 
Az illetékes (bár nem sejtette, hogy az) azt ígérte, teljesül a kívánságom...
Szóval neked jó nagy szelet legyen?
Nőnapi-(utó)szülinapiHát, így esett, hogy ez a tél is megesett, és ugyan még tartja magát valamennyire,
Vízesés, már csak részben befagyva... 
...jégkristályokkalazért már a tavasz is próbálkozik.
Megjegyzem, szerintem épp itt van már az ideje a jó időnek, a nem odafagyós biciklizésnek, a virágoknak, a friss zöldségeknek, no meg annak, hogy méheket ne csak ilyen formában lásson az ember...
Ui: ...Egyébként tudja valaki, hogy mi ez a hülyeség a paradicsomokon?
