2009. január 31., szombat

Embergyurma, hóhányás és más Fehérség

Örömmel jelentem, ma hivatalosan is masszőr lettem. Hibátlanra írtam az elméleti dolgozatot és a gyakorlati vizsgán is dicséretet kaptam. Oklevelem kézhezvételének alkalmából gyorsan átgyúrtam még az unokahúgomat az alakformáló fogásokkal - részben, mert kell még azért gyakorolnom, részben pedig, mert ennek a lehetőségnek (meglepő módon) valahogy minden nőismerősöm örül. Zsófi is biztosított róla, hogy bármikor mehetek még. :)

Reggel, amikor elindultam, szállingózott a hó. Potyoghatott már egy ideje, mert finom fehér fátylat vont a kezdődő latyakra. Még eszembe is jutott, hogy mi lesz, ha a tanfolyamról arra megyek majd ki, hogy lapátolni kell az autót, de aztán győzött az olvadás. Illetve – elég furcsa módon – ma valahogy egyszerre olvadt és havazott is időnként, összességében egységes, szürke jelleget adva a napnak.

Tegnap azért ijesztőbb volt a helyzet. Állítólag még a híradó is bemondta, hogy lezárták a Bakonybélbe vezető utat (tényleg nem voltak egyébként iskolában az onnan bejáró tanítványaim), mert a felázott talaj és a sok hó miatt vagy ötven fa zuhant az útra, és egyébként is életveszélyessé vált a közlekedés arrafelé. (Ez a hír még egykori kedvesemet is felzaklatta annyira, hogy ő meg engem zaklasson egy sms erejéig kora hajnalban.)

Anyu azt mondta, vigyek neki tartós tejet, ha majd hazajutok, mert már fogy a tartalék. Jellemző egyébként a mai mező- és egyéb gazdasági viszonyokra, hogy egy faluban gyakorlatilag már nem lehet házi tejet venni, a rövid lejáratú tej pedig (már ha van) a helyi boltban, megfizethetetlenül drága. Ennyit az egészséges vidéki életről.

Nálunk, a lakótelepen, tavasszal még rendszeresen hallottam a tejeskocsit, amint rockosított tehéncsorda bőgést utánozva megérkezett a parkolóba. Ez volt a kedvenc „zenélő autóm”, nem csak az idétlen hangja miatt (bár elég dermesztő volt egy délutáni szendergésből tehénbőgésre ébredni a városban akkor, amikor még nem ismertem a hang forrását), hanem mert jó volt végre igazi, zsíros házi tejet inni megint. Nem tudom, végleg megszűnt-e a szolgáltatás (vajon megéri a mai gazdasági helyzetben körbe-körbe autókázni egy furgonnyi tejjel?), vagy csak más időpontra tették, de hiányzik. Mindenesetre a tehénkékről még nem mondtam le te(l)jesen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése