Téltemető

Azt hiszem, hogy végérvényesen és visszavonhatatlanul vége a télnek. Na, nem mondom, a hétvégén, a Bakonyban próbálkozott még egy kicsit, de szerintem mára már kimondhatjuk, hogy a tavasz teljes diadalt aratott.

Ettől függetlenül, vagy tán épp ezért – kihasználva a legeslegutolsó lehetőséget – szerencsére még sikerült megvalósítani a hetek óta dédelgetett eplényi síelés álmát. Szombat délután kaptuk magunkat az unokatesómmal meg a barátnőjével, bepaszíroztunk Áfonyába két komplett sífelszerelést, egy szánkót, meg magunkat, és irány a hegy!

Sosem jártam még eddig az eplényi sípályán, de nem számítottam durva terepre. Gondoltam, ami az osztákoknál kék pálya, az nálunk is az, a piros meg piros (a feketére még csak gondolni sem mertem). Háááát… nem tudom, mi alapján „színezik” a sípályákat, de nekem úgy tűnt, a kelleténél alkalmasint több árnyalat differencia is lehet! Andi, mikor meglátta, honnan jönnek le az emberek, közölte, hogy ő ugyan el nem indul a felvonóval, mert annyira azért nem tud még síelni, hogy aztán egyben le is jöjjön.

Úgyhogy a bébipályán kezdtük… illetve mellette, így egész konkrétan, egy nagyon-nagyon enyhe lankán. Tulajdonképpen annyira enyhe volt, hogy alig indultak el az ember alatt a lécek. Arra azért megfelelt, hogy veszélytelenül magyarázzam Andinak, mit is kellene csinálnia, mert, mint kiderült, tényleg túl kezdő lett volna a normál pályához. (Utoljára tíz éve volt síléc a lábán, és akkor is a gyerekpályán csúszkált kint Ausztriában.) Viszont a lecsúszás-felkutyagolás úgy elfárasztotta, hogy a második körben közölte, ezentúl nem fogja halálra cikizni a kezdő lovasait, amiért nincs kondijuk. :) Hja, kérem, kinek-kinek képességei (és izmai) szerint! Kicsivel később aztán megkönyörült rajtam (vagy magán?), és elküldött a felvonóra. Azt mondta, pihenni szeretne. :)

Érdekes az eplényi felvonó- és pályarendszer. Az első felvonószakasz (ami a kék pálya tetejére vezet) ugyanis elég húzósnak tűnt nekem abban az értelemben, hogy egy kezdő síelő szerintem könnyen kieshet belőle. Bár az is lehet, hogy a buckák, meg a helyenként keskeny „nyereg”, amin az ember a léceivel próbál lavírozni, csak az olvadásnak köszönhető. Ezek után már csak hab volt a tortán, amikor kiderült, hogy a kék pálya felső szakasza, hála a tavaszias időnek, feketévé minősítette magát – legalábbis ami a hó alól kilógó földmennyiséget illeti.

Éppen ezért a második körben átszálltam a második felvonószakaszra, ami a hegy legtetejére, és egyben a piros pályához is vitte az embert. Ez a verzió határozottan jobbnak bizonyult, bár két kör után már én is sírtam a nem létező kondim után, annyira kellett taposnom lefelé menet.

A bérleten található sítérképet nézegetve tettem egy érdekes felfedezést a pályák beosztását illetően (azt hiszem, ilyennel sem találkoztam Ausztriában): bár most már le volt zárva, de elméletileg létezik egy hosszú kék pálya, ami nagyon szimpatikus egészen addig, míg az ember fel nem fedezi azt a kis (a kártyán) nyolc milliméteres fekete szakaszt a közepén. Barátságos… Megnéztem élőben is (persze csak messziről), szerintem halálos egy „szakaszocska”. Gratulálok annak a kezdőnek, aki ezt választja, egyébként meg csók a pálya megálmodójának!

Mindettől függetlenül, összességében nagyon jól éreztem magam. Andinak is újfent megjött a kedve a síeléshez, úgyhogy meg is fogadta, a következő szezon elején gyakorol egy kicsit otthon, a karámok melletti :) lejtőn, aztán időben kapcsolunk, kijövünk Eplénybe még amíg normális a hó, és SÍELÜNK. Úgy legyen!

Este, a nappaliban, újabb "katicatámadás" áldozata lettem. Ez a minta teljesen újszerűen hatott, úgyhogy gyorsan lefényképeztem. :)

Itt a tavasz, lassan minden virágba borul. Még az is, aminek nem kéne. Anyu karácsonyi kaktusza pl. eltévedt picit, és most kezdett el virágozni. Majd rájön, hogy ezt most eltolta... De azért szép.