2010. január 30., szombat

In memoriam

"Aki" már mindig pici marad...

























Kérek mindenkit, aki autóba ül, hogy vigyázzon a nála kisebbekre!

2010. január 11., hétfő

Zanza

Tudom, mindig arra panaszkodom, hogy mennyire nincs időm írni (s így tán joggal merül fel a kérdés, hogy akkor tulajdonképp mi végre is hoztam létre ezt az oldalt), de csak nemrég tudatosult bennem, hogy az elmúlt negyedév blogolás nélkül telt. Egy barátnőm a saját blogján nemrég a "blog drogról" elmélkedett. Függőség lenne? Virtuális kapcsolatépítés? Nem hiszem... Talán csak egyfajta önkifejezés, amire hol nagyobb szükség van, hol meg kevesebb, és amire az ember hol sok időt szán az életéből, hol meg... hol meg akad, hogy valami más fontosabbá válik. Hát akkor, nézzük tán, tömören és képekben, hogy (a teljesség igénye nélkül) mi is volt annyira fontos nekem az elmúlt hónapokban!

Először is: volt gyönyörű ősz, napsütéssel, virágokkal, s az utolsó napsugarakat kihasználó mindenkivel.



A napsütést, persze, mi is kihasználtuk, és időnként sétáltunk egyet a szabadban...



...mert úton lenni, ugyebár, jobb, mint megérkezni.... :)

Közben (nagy örömmel) konstatáltuk, hogy elköltöztek a felettünk lakó zajos szomszédok...


...de az élet nem állt meg... mondhatni, forgott tovább.


Egy cica úgy döntött, hogy az egész szomszédságban anyunál van a legjobb (legtöbb? legváltozatosabb? legtöbb egyéb kedvezménnyel járó/ld. régi ruhákkal bélelt vacok a bejárat előtti farakáson/?) kaja, ezért többé-kevésbé odaszokott.


Úgy is mondhatnám, hogy a "mi cicánk" lett, ha nem tudnám, hogy egy macskát nem lehet birtokolni. Mert a macskák nem adják magukat olyan könnyen...


...még ha ez nem is tetszik mindig mindenkinek. :)


Állatokról jut eszembe: mikor Aliz itthon járt az őszi szünetben ( A mondat eleje, természetesen, még nem az állatokról szól! ...Csak a félreértéseket és a szavaim kiforgatását elkerülendő...), átruccantunk Palotára és megtekintettük Ildikó híres-neves (de sajna-nem-jut-eszembe-mi-a-nevük) ékszerteknőceit. Azért, a látogatás fő attrakciója, természetesen, a baráti vizit volt.


Aztán az őszi szünet után "hirtelen" december lett, első hóval,




...adventtel,


...a svédek Luca napi műsorával,


...tojást tojó Mikulással...


...és homeless macival. (Ki az a szívtelen dög, aki szenteste előtt két nappal kirak egy mackót az enyészetnek?)


Végül a karácsony is eljött...



...amire, "januártól nem leszek menzás" felkiáltással, mintegy főpróbaként, sütőtök krémlevest és brassóit készítettem.


Nem is lett olyan rossz. Lehet, hogy idéntől gasztroblogger leszek? ;)