Születésnap

„Harminckét éves lettem én/Meglepetés e költemény…” Na jó, hát… tulajdonképpen még csak harmincegy… És a kávéházi szeglet helyett is csak a kanapé sarkáig jutottam el anyunál, ahol is kényelmesen bevackolódva (odakint esős, szeles volt az idő) önfeledt Nők Lapja olvasással töltöttem a délután nagy részét.

Hazafelé jövet megálltam Zircen és vettem magamnak egy jácintot („Ajándék, mellyel meglepem…”), mert anélkül mégsem szülinap a szülinap, anyu pedig (az előzetesen leadott „rendelésemnek” megfelelően) málnás túrótortával várt. Mmmm…

Egész nap jöttek az sms-ek, iwiw üzenetek és a telefonhívások. Az utolsó este fél tíz után futott be: Judit, Viki és Edit csörgetett meg, akik épp „csajos” bulit tartottak (két pocaklakóval meg egy majdnem kétévessel kiegészítve), és úgy döntöttek, meglepnek ezen a szép napon (illetve inkább estén). Jó volt hallani a hangjukat, de azért meglegyintett egy picike rossz érzés is. Októberben ugyanis pont így, négyesben ültünk be a Kiadóba, és azóta nem láttam egyiküket sem. Mondták is, hogy hiányzom a társaságból, de megbeszéltük, hogy ezt a hiányt sürgősen pótolni kell. Amúgy is esedékes egy másik, nemrég még pocaklakó (februárban sajnos elmaradt) megtekintése, tehát már csak időpontot kell egyeztetni. Úgyhogy, hajrá, csajok, hamarosan jövök! :))))