„Ma éjszaka bál lesz nálunk! A legszebbik ruhámat veszem fel! A kék szalagosat!”- mondta ábrándos hangon a kislány az Andersen mesék című kazettán gyerekkoromban. Mit ne mondjak, így, a mai délután előrehaldtával, kezdem irigyelni a határozottságát!
Na, nem mintha olyan sok báli ruha közül választhatnék (konkrétan egy van), inkább csak kezd erőt venni rajtam a nők ruhásszekrény előtti szokásos kétségbeesése. Mert mi van, ha ez nem olyan bál, és a nagyestélyi durva túlöltözést jelent? Arról nem is beszélve, hogy nem elég, hogy ez a tavalyi estélyim, ráadásul a múlt héten is ez volt rajtam. :) Hja, kérem, ha az ember kisvárosban szocializálódik, ezek hirtelen képesek roppant fontos szemponttá válni! Mindenesetre pillanatnyilag ott tartok, hogy vagy az „agyonhordott” tavalyi, vagy (nagyapám szavaival élve) a WC ajtó…
Anita telefonált, hasonlóan képségbeesett hangon. Talán nem meglepő, de ugyanezzel a problémával szembesült (ugyanis ő hívott el a mai bálba). Megnyugtató a tudat, hogy nem vagyok egyedül, és ha számításba veszem, hogy kb. ugyenezekben az órákban még vagy száz-százötven nő küzd hasonló gondokkal csak itt, a városban, akkor már nem is tűnik olyan rossznak a helyzet. Ráadásul Anita még kozmetikushoz is bejelentkezett, sminkeltetni, csak az időpontot felejtette el felírni, úgyhogy telefonálhat újra. Nos, igen, azt hiszem, nem is állok olyan rosszul… bár még mindig nem tudom, mit vegyek fel. Azért kicsit sikerült elodázni a döntést: megbeszéltük, hogy Anita eljön értem a bál előtt, én pedig az összes szóba jöhető ruhadarabot átviszem hozzájuk, aztán majd meglátjuk. Na ja… Esetleg marad a WC ajtó.
Kedves Tündérkeresztanya!
Légy oly’ jó, és varázsolj nekem pár órán belül a mai estéhez megfelelő öltözetet! A tökhintóval ezúttal nem kell bajlódnod, és – úgy érzem – egerek nélkül is egész jól megleszünk, de az a ruha… hát, az nagyon kéne. Ja, és ha lehet, a garancia ne csak éjfélig tartson, mert elég idős vagyok már ahhoz, hogy ezúttal kicsit hosszabb kimenőt kapjak. Mégiscsak bál lesz, vagy mi!
Ami a cipőt illeti, azzal sem kell fáradnod, mert van egy egész kényelmes, de azért csinos modellem. Tudod, az a múltkori üveg kicsit feltörte a sarkamat… Hogy aztán a herceges macerát már ne is említsem.
Amúgy egy kedves, fess fiatalember most is jól jönne. Nem kell, hogy szőke legyen, meg a fehér ló is kicsit avittos már (legalábbis bálban), de egy barna szakállassal (esetleg motoron, vagy kényelmes kocsival) pl. simán kiegyeznék.
Tudom, elég későn szólok, de olyan ritkán kérek tőled ilyesmit, hogy remélem, nem haragszol meg az expressz rendelés miatt! Nagyon megköszönném a segítségedet!
Üdv:
Pipő
Na, nem mintha olyan sok báli ruha közül választhatnék (konkrétan egy van), inkább csak kezd erőt venni rajtam a nők ruhásszekrény előtti szokásos kétségbeesése. Mert mi van, ha ez nem olyan bál, és a nagyestélyi durva túlöltözést jelent? Arról nem is beszélve, hogy nem elég, hogy ez a tavalyi estélyim, ráadásul a múlt héten is ez volt rajtam. :) Hja, kérem, ha az ember kisvárosban szocializálódik, ezek hirtelen képesek roppant fontos szemponttá válni! Mindenesetre pillanatnyilag ott tartok, hogy vagy az „agyonhordott” tavalyi, vagy (nagyapám szavaival élve) a WC ajtó…
Anita telefonált, hasonlóan képségbeesett hangon. Talán nem meglepő, de ugyanezzel a problémával szembesült (ugyanis ő hívott el a mai bálba). Megnyugtató a tudat, hogy nem vagyok egyedül, és ha számításba veszem, hogy kb. ugyenezekben az órákban még vagy száz-százötven nő küzd hasonló gondokkal csak itt, a városban, akkor már nem is tűnik olyan rossznak a helyzet. Ráadásul Anita még kozmetikushoz is bejelentkezett, sminkeltetni, csak az időpontot felejtette el felírni, úgyhogy telefonálhat újra. Nos, igen, azt hiszem, nem is állok olyan rosszul… bár még mindig nem tudom, mit vegyek fel. Azért kicsit sikerült elodázni a döntést: megbeszéltük, hogy Anita eljön értem a bál előtt, én pedig az összes szóba jöhető ruhadarabot átviszem hozzájuk, aztán majd meglátjuk. Na ja… Esetleg marad a WC ajtó.
Kedves Tündérkeresztanya!
Légy oly’ jó, és varázsolj nekem pár órán belül a mai estéhez megfelelő öltözetet! A tökhintóval ezúttal nem kell bajlódnod, és – úgy érzem – egerek nélkül is egész jól megleszünk, de az a ruha… hát, az nagyon kéne. Ja, és ha lehet, a garancia ne csak éjfélig tartson, mert elég idős vagyok már ahhoz, hogy ezúttal kicsit hosszabb kimenőt kapjak. Mégiscsak bál lesz, vagy mi!
Ami a cipőt illeti, azzal sem kell fáradnod, mert van egy egész kényelmes, de azért csinos modellem. Tudod, az a múltkori üveg kicsit feltörte a sarkamat… Hogy aztán a herceges macerát már ne is említsem.
Amúgy egy kedves, fess fiatalember most is jól jönne. Nem kell, hogy szőke legyen, meg a fehér ló is kicsit avittos már (legalábbis bálban), de egy barna szakállassal (esetleg motoron, vagy kényelmes kocsival) pl. simán kiegyeznék.
Tudom, elég későn szólok, de olyan ritkán kérek tőled ilyesmit, hogy remélem, nem haragszol meg az expressz rendelés miatt! Nagyon megköszönném a segítségedet!
Üdv:
Pipő
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése