A tegnap kezdődött havazás reggelre összefüggő hóréteget eredményezett a városban. Az "összefüggés" oly mértékű volt, hogy Klári, a kolléganőm reggel felhívott, hogy kivételesen nem vinném-e el őt is, nem csak a gyerekét, mert nem látja a bicikliutat, és így nem mer elindulni. Persze, hogy vittem, bár a házuk elé kanyarodás kissé nehézkesre sikeredett, mert Áfonya majdnem túlcsúszott a kereszteződésen. Aztán végül mégis eljutottunk mindenhova, biztonságban, bár volt egy kocsi, amelyik kissé rézsútosan haladt előttünk vagy tíz méteren keresztül, némi aggodalmat váltva ki belőlünk a hó alatti potenciális jégréteggel kapcsolatban.
Délelőtt, a suliban, persze több osztály is megpróbált egy kis hógolyózást kialkudni, de megacéloztam magam, és határozottan ellenálltam. Ellenállásomat, mondjuk, csak erősítette a folyamatosan szakadó és a szél által össze-vissza hordott hó látványa, amivel szemben még a mérsékelten fűtött iskolaépület is sokkal kellemesebb közegnek bizonyult.
A nagyszünetben együttérzően néztük a tanári ablakából a városgondnokság által kiküldött hóeltakarító munkást, aki, a mérete alapján egy Legós dobozból szalajtott "hatalmas" hókotróval küzdött a környező járdákon. Szegény ember pokróccal a lábán ücsörgött egy maximum 50X50 cm-es "fülkében", amit három oldalról rács határolt, elölről pedig semmi, és már épp sajnálni kezdtük, amikor feltűnt, hogy micsoda hatékonysággal dolgozik. Addig tolta ugyanis a havat előre, amíg az bő százhúsz centis magasságban fel nem halmozódott a tolólap előtt, majd a feltorlódott hófal egy elegáns mozdulattal lezuhant - egyenesen a jó munkásember ölébe, aki erre kétségbeesetten próbálta kézzel kilapátolni a lábai közül. Valószínűleg ekkor jött rá, hogy a gép nem csak tolni tud, de fel is tudja markolni a havat, ami jó próbálkozás is lett volna, ha a járgányt közben elfordítja annyira, hogy ne saját maga elé ejtse vissza az egész kupacot. Azért, hogy, hogy nem, délutánra járható lett a város, csak a barátnőmék mellékutcájában sikerült kis híján ott ragadnom, amikor Anitát hazavittem.
Este beszéltem anyuval telefonon. Szegény, már két napja csak lapátol, mert náluk folyamatosan szakad a hó. Ez csak azért rossz hír, mert így valószínűleg nem vágok neki a Bakonynak a hétvégén, pedig régóta tervezek már egy eplényi síelős kirándulást. Mondjuk, már az sem volt túl biztató, amit reggel az egyik bejárós tanítványom mondott az úton heverő kidőlt fákról az erdei szakaszon.
Jövő hétre esőt jósolnak, ami szomorú hír, mert ez az egyetlen dolog, ami pillanatok alatt képes eltüntetni a legnagyobb havat is. Sajnálom, mert ha az utakat járhatóvá teszik, nagyon szép tud lenni a havas Bakony. Azért bizakodom, hátha marad még valami a fehérségből február első hétvégéjére. Addig talán nem veszíti el a fejét az összes hóember sem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése