Import pöttyök

A tél anyunál egyet jelent a katicaszezonnal. Nem tudom, mások hogy vannak ezzel, de nála, amint elkezd lehűlni odakint a levegő, nincs mit tenni, megtelik a ház katicákkal. Napos időben, az üvegtetős terasz alatt már kora ősszel ellepik a ház déli falát, majd egyszer csak elkezdenek „beszivárogni”, és mire észbe kapunk, már tele a ház velük.

Katica az újságon

Katica a fürdőszobában

Katica a fényképezőgép tokban

Katicák, ha találkoznak

Jupiiiiii!

A múlt hétvégi otthon töltött estém hozadéka (az anyu által gondosan becsomagolt rántott húson és túrós pitén kívül) kettő darab import katica volt. Az első már vasárnap este megmutatta magát, amikor – nyugtával dicsérd a napot – épp bevackolódtam az ágyamba, hogy még kicsit belefeledkezzek Harry Potter kalandjaiba. A "leányzó" - érdeklődő és olvasott bogár lévén - épp a könyvemen landolt, majd, mintha ez lenne a dolgok rendje, békés császkálásba kezdett a lapokon.

A másik példány két napig bujkált, míg elő nem pottyant a vasaláskor felkapott pólók közül. Kettejük közül ő bizonyult barátságosabbnak és ragaszkodóbbnak, mert, bár nagyon nem tetszett neki, amikor fényképeztem (lássuk be, senki sem szereti, ha vörös fénnyel villognak a szemébe, így hát nem is vettem annyira zokon, amikor pár villantás után megpróbálta halottnak tettetni magát), miután megenyhült, tett még egy rövid kirándulást a billentyűzeten, majd fogyasztott némi vizet az ujjaimról. (Tudom, rendesen kellene törülközni kézmosás után.)

Utánaolvastam, ha ügyesek, akár még át is telelhetnek itt. (hu.wikipedia.org/wiki/Kétpettyes_katicabogár )
Most először remélem, hogy egy kicsit talán tetvesek a szobanövényeim…