Rövidek ezek a hétvégék így, hogy szombatonként tanfolyamra járok, de szerencsére már csak egy alkalom van hátra. Mondjuk, az is igaz, hogy amikor tesómnak előadtam a rövid hétvégés panaszomat ma este, közölte, hogy neki meg pláne rövid így, hogy vasárnap ötig dolgozik. Na igen…
Szentségtörés, vagy sem (mindenesetre közben többször úgy éreztem, hogy oltári hülyeség), de az egész vasárnap délelőttöt takarítással töltöttem. Mondjuk, szó mi szó, ráfért már a lakásra, mert a laminált padló csak úgy ontja magából a porcicákat. Arra még nem jöttem rá, hogy honnan és miből képződik ez a töménytelen mennyiség, de úgy tűnik, a jelenség túlmutat a racionalitás határain.
Fél egy felé telefonált az unokahúgom, hogy ha gondolom, mehetek korábban is a megbeszélt masszírozásra, mert ő ráér. Gyorsan kaptam tehát magam (hirtelen eltüntetve két vajas pirítóst – biztos, ami biztos, azzal még kihúzza az ember egy-két órát), és robogtam Zsófihoz. Hetvenöt perc kemény gyurmázás után úgy döntöttem, nem érem be családom csak egy tagjával, ezért beugrottam a tesómhoz is. Őt nem kellett megmasszírozni (részben, mert a héten már túlesett rajta, részben pedig, mert épp a munkahelyén volt), de – mivel nem volt vevő a boltban – jól elbeszélgettünk. Fél négy felé döbbentem rá, hogy kopognak a szemeim az éhségtől, így (otthagyva csapot-papot, tesómat, és a közben feltűnt anyósát :) ) szaladtam haza.
Anyu egyik áldott tulajdonsága, hogy (ismerve a kedves lánya időbeosztását) a rendszeres szeretetcsomagjaiba időnként tesz könnyen, gyorsan fagyasztható, illetve elkészíthető kajákat is. A mai választás így az egy adag lencselevesre (még január elsejéről maradt meg, bár lehet, hogy már gazdagabb lennék, ha akkor megeszem) és a panírozott májakra esett.
Ahogy sültek a májak, hirtelen eszembe jutott, hogy van még krumplim is, így gyorsan megpucoltam hármat, és felvágtam hasábokra. A dolog egyetlen szépséghibája, hogy ily módon elkövettem ugyanazt a hibát, amit anno oly sokszor felróttam anyunak: nevezetesen, hogy előbb sütöttem meg a panírozott kaját, majd az olajba beledobtam a krumplit, elrontva ezzel a szép szalmasárga jelleget. (Arról nem is beszélve, hogy a nagy adag kokszos morzsa állítólag egészségügyi szempontból sem túl szerencsés.) Azért finom volt…
Este beugrottak hozzám tesómék és hoztak pudingos epres palacsintát. Mmmmm…
Szentségtörés, vagy sem (mindenesetre közben többször úgy éreztem, hogy oltári hülyeség), de az egész vasárnap délelőttöt takarítással töltöttem. Mondjuk, szó mi szó, ráfért már a lakásra, mert a laminált padló csak úgy ontja magából a porcicákat. Arra még nem jöttem rá, hogy honnan és miből képződik ez a töménytelen mennyiség, de úgy tűnik, a jelenség túlmutat a racionalitás határain.
Fél egy felé telefonált az unokahúgom, hogy ha gondolom, mehetek korábban is a megbeszélt masszírozásra, mert ő ráér. Gyorsan kaptam tehát magam (hirtelen eltüntetve két vajas pirítóst – biztos, ami biztos, azzal még kihúzza az ember egy-két órát), és robogtam Zsófihoz. Hetvenöt perc kemény gyurmázás után úgy döntöttem, nem érem be családom csak egy tagjával, ezért beugrottam a tesómhoz is. Őt nem kellett megmasszírozni (részben, mert a héten már túlesett rajta, részben pedig, mert épp a munkahelyén volt), de – mivel nem volt vevő a boltban – jól elbeszélgettünk. Fél négy felé döbbentem rá, hogy kopognak a szemeim az éhségtől, így (otthagyva csapot-papot, tesómat, és a közben feltűnt anyósát :) ) szaladtam haza.
Anyu egyik áldott tulajdonsága, hogy (ismerve a kedves lánya időbeosztását) a rendszeres szeretetcsomagjaiba időnként tesz könnyen, gyorsan fagyasztható, illetve elkészíthető kajákat is. A mai választás így az egy adag lencselevesre (még január elsejéről maradt meg, bár lehet, hogy már gazdagabb lennék, ha akkor megeszem) és a panírozott májakra esett.
Ahogy sültek a májak, hirtelen eszembe jutott, hogy van még krumplim is, így gyorsan megpucoltam hármat, és felvágtam hasábokra. A dolog egyetlen szépséghibája, hogy ily módon elkövettem ugyanazt a hibát, amit anno oly sokszor felróttam anyunak: nevezetesen, hogy előbb sütöttem meg a panírozott kaját, majd az olajba beledobtam a krumplit, elrontva ezzel a szép szalmasárga jelleget. (Arról nem is beszélve, hogy a nagy adag kokszos morzsa állítólag egészségügyi szempontból sem túl szerencsés.) Azért finom volt…
Este beugrottak hozzám tesómék és hoztak pudingos epres palacsintát. Mmmmm…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése